lelaci oldala

Isten hozott a weboldalra

idealis tanar/diak:) /bar lehet h ismered mar?

Ideális tanár és diák

Milyen az ideális tanár?
Egy jó tanár legyen kemény, hogy a diákjai jól megtanulják a tantárgyát. Ha valaki rosszat követ el, csak egyszer, esetleg kétszer legyen elnéző vele. Ha egy tanuló fél a dolgozattól, feleléstől, akkor a tanárnak kötelessége, hogy megnyugtassa a kisdiákját.
(Szabó Veronika 5.c)

Szerintem nincs ideális tanár, de ha lenne, a legfontosabb tulajdonsága az volna, hogy nagyon szereti a gyerekeket. Mindig megértő és figyelmes. Türelmessége és kedvessége miatt biztos minden diák kedvelné. Soha nem veszekedne, és nem kiabálna.
(Szabó Anita 6.b)

A tanárnak türelmesnek kell lennie a gyerekekkel, de csak addig, amíg be nem telik a pohár. Nem szabad a gyerekek fölött uralkodnia. Mindig a legmegfelelőbb jegyet kell adnia, ne legyen túl szigorú! Persze, ha kicsit szigorú, az nem baj, mert ha valaki egy erős gimnáziumba akar menni, akkor fontos, hogy az ötös osztályzatban rengeteg tanulás és minden erőnk benne legyen. A jó tanárnak soha nem szabad kivételeznie. Az ideális tanár nagyon ritka, de minden tanár a maga módján jót akar a diákoknak.
(Szabó Ágnes, Papp Flóra 5.a)

A mi osztályunkat tanító tanárokat ideálisnak tartom, mert mindegyik gyerekszerető, és nagyon kedves hozzánk. A szakmai felkészültségük is kiváló. Nagyon fontosnak tartom a tanár-diák kapcsolatot, ami a tanulás szempontjából gyümölcsöző lehet. A tanáraink segítőkészek, a problémáinkkal bármikor szívesen fordulhatunk hozzájuk, mert tudjuk, hogy ők gyerekükként szeretnek minket.
(Gulácsi Ádám 5.c)


Az ideális tanár tíz legfontosabb jellemzője (ahogy a diákok képzelik…)
1. Legyen humora!
2. Szeresse a gyerekeket!
3. Legyen rugalmas!
4. Mindent meg lehessen vele beszélni!
5. Legyen okos, tájékozott! Ismerje még a legújabb sztárokat, filmeket is!
6. Ne akadályozza az étkezést – még óra közben sem –, mert üres gyomorral képtelenség figyelni!
7. Dolgozatírás közben járkálással ne idegesítse a diákokat
8. Feleléskor vegye figyelembe a tanuló lelkiállapotát!
9. Néha-néha tartson lyukas órát is!
10. Ne felejtse el, hogy ő is volt diák, és ő is követett el hibákat!
(Czébely Ágnes és Radácsi Ferenc rajzai)


Milyen az ideális diák?

Én most egy olyan diákot mutatok be, akire büszkék lehetnének a szülei és a tanárai egyaránt. Az ideális diák szorgalmas, olyan, aki tanulni és tudni akar. Mindig elkészíti a házi feladatát, alaposan felkészül az órákra. A felszerelése mindig teljes, füzeteit szépen, áttekinthetően, tisztán vezeti. Az órán sokat jelentkezik, aktívan részt vesz a feladatok megoldásában. Odafigyel a tanár magyarázatára. Nem rendetlenkedik, ha feleltetik, akkor világos, logikus, jól átgondolt válaszokat ad. Minden érdemjegyét beírja az ellenőrzőbe, és aláíratja a tanáraival és a szüleivel. Sok szorgalmi feladatot vállal, és azokat lelkiismeretesen meg is csinálja. Tanáraival mindig udvarias, tisztelettudó. Segíti osztálytársait, mindenkivel őszinte és barátságos. Remélem, hogy ezek a jó tulajdonságok sok gyerekre ráillenek, és egyre több lesz az ideális diák.
(Kovács Nikolett 5.c)

Szerintem az ideális diáknak rendesen kell viselkednie. Ha olyan, mint én, akkor, jobb, ha összeszedi magát, mert rossz vége lesz. Az is fontos, hogy jól tanuljon. Mi kell mindehhez? Egy kicsi szorgalom és egy jó tanár. Sok gyerek jobban tanul, ha kedves, megértő a tanár.
(Fige Zoltán 5.c)

Szerintem az nem normális dolog, ha valakinek csak ötösei vannak. Az ideális diáknak évente legalább egy egyest kell kapnia. Habár a tanárok büszkébbek a kitűnőkre, mint az általam ideálisnak tartott diákra, én mégsem csak a jegyek alapján választanék. Nem kell mindig jól viselkedni, szépen beszélni. Azt persze nem helyeslem, ha valaki belebeszél az órába. Ne legyen túl feltűnő vagy hősködő, öltözködése se legyen csinoskodó. Az osztály munkájában aktívan vegyen részt.
(Bodnár Ágnes 5.c)


Jó-e iskolába járni?
Miért jó iskolába járni?
Mindennek van pozitív és negatív oldala. Nézzük az iskolának a pozitív részét! Akár hiszitek, akár nem, ilyen is van a világon. Mindenki azt hiszi, az iskola csak nyűg, gond, tanulás, ami persze nem esik jól. Most elmondom, mi ebben az egészben a jó. Először természetesen az, hogy okosabb legyél, ami ahhoz kell, hogy továbbtanulj, dolgozhass. Mindkettőhöz kell bizonyos tudás, érettségi, diploma stb. Másodszor azért, mert rengeteg érdekes dolgot tanulhatsz meg például az állatokról, az emberekről, a múltról, a természetről vagy az anyagokról. Olyan dolgokat is megtudhatsz az iskolában, amit sehol máshol. Így egyre jobban gyarapíthatod a tudásodat. Harmadszor pedig azért is jó iskolába járni, mert itt minden nap találkozhatsz a barátaiddal. Ugye, milyen unalmas a nyári szünet vége, mert nincs mit csinálni? Ha az egész élet iskola nélkül telne el, állandóan unatkoznánk. Így legalább lekötjük
magunkat, és ez még hasznos is, mert érdekes dolgokat tudhatunk meg. Egy szó mint száz: az iskolának is van pozitív oldala, amit a negatív ellen kell fordítani, s szinte biztos, hogy a jó győz.
Kovács Judit 7.b


Miért nem jó iskolába járni?
A fenti kérdést vitattam meg barátaimmal a Petőfi Általános Iskolában, ahová mindannyian járunk. Sajnos, ez az iskola sem jobb, mint a többi, mert itt is szigorú szabályok vannak érvényben, amikhez a diákoknak alkalmazkodniuk kell. A fiúkkal folytatott beszélgetésekből azt a következtetést vontam le, hogy a többségük nem szeret igazán iskolába járni.

Véleményük mellé több érvet is felsorakoztattak, amit most szeretnék másokkal is megosztani. Azért nem jó iskolába járni, mert rendszeresen korán kell kelni, és állandóan tanulni kell. A tanulás sok időt rabol el más tevékenységektől, amit szívesen végeznénk. Az iskolában olyan tanárok is vannak, akik nem értik meg a diákokat. Nem akkor írhatunk dolgozatot, amikor akarunk, és sajnos, a rossz jegyeket is be kell írni az ellenőrzőbe. Ez pedig otthon büntetést von maga után. Sorolhatnám még hosszasan, de úgy gondolom, jóból is megárt a sok, hát még a rosszból! Befejezésül egyetlen érvet szeretnék említeni, hogy miért jó iskolába járni: az iskolában megszerzett tudás által válhatunk felnőttkorban a társadalom hasznos tagjává.