MENÜ

lelaci oldala
Isten hozott a weboldalra

II

Kis Tisza mentén Mármarosszigetnek

Piros tetõi ködbõl integetnek,

A messzi és a múlt derûs ködébõl,

Egy régi õszbõl és egy régi télbõl.

Az Iza tükre a lelkembe csillan,

Hol Arany árnya kószált álmaimban.

Elsõ szerelmünk itt tavaszodott még,

Ha én csak egyszer ily szomorú volnék!

Egy víg majális mámora dereng még,

A könnyek fátylán rózsálló nagy emlék.

És régi séták útja visz ki messze,

Hol hívón kéklik a regés Verecke.

Úgy érzem, egy dalt akkor félbehagytam,

Eresszetek! Ott vár rám az a dallam!

 

Máramarossziget

 

Magyar Kelet bazárja volt e város,

Fajok tanyája, ódon és kies,

Közel az éghez s a magyar határhoz

S a vándorló költõhöz is szives.

Kegyes atyáknál öreg iskolában

Magyart, latint oktattam itten én,

Párizs felé szállt akkor ifjú vágyam,

Fiatalságom ódon Szigetén.

Párizst kerestem és könyvekbe bújtam,

Míg az idõ szállt - ó én drága múltam -

Örökre meddõn és múlasztva múlt.

Egy fiatal lány szeme átvilágol

Felém e fénybõl, mint a másvilágból

És vissza, vissza nem visz oda út.

 

  • Máramarossziget
  • Milyen lehet most a bús Izapart,
  • Hol Arany János nyomait kerestem
  • S ki ballag a vén líceum alatt,
  • Hol hírrõl szõttem álmot esti csendben?
  • Kozák, kíméld a szép emlékeket,
  • Bús ifjúságom elhagyott tanyáját,
  • Vándor, megállj: itt költõ énekelt
  • S diadalt zúgtak itt a méla nyárfák!
  • Idegen: néked minden idegen,
  • Ami örök, szent ifjúság nekem,
  • Add vissza fészkét a szegény madárnak!
  • Ez árva házak engem visszavárnak,
  • Hogy magyar tûzhely melegén merengve,
  • A dalt, mit kezdett, lelkem befejezze!

 

 

  • Szigeti emlék
  • Az ifjúságból
  • Két gyönyörû zöld szem ragyog,
  • Mint a reménység,
  • Mely régesrégen elhagyott.
  • Nem énekeltem
  • E két szép szemrõl éneket,
  • De tiszta fényük
  • Titkon sokszor melengetett.
  • Mint jelzõlámpák,
  • Jövõbe hívtak boldogan,
  • De én megálltam
  • És élet és üdv elrohan.
  • Majd lenn a sírban
  • Tudom, e két zöld fény lobog,
  • Az ifjúságból
  • Föltündöklõ szemaforok!

 

 

  • Az Iza partján
  • Az Iza partján
  • Kószáltam sokat,
  • Idézgettem nagy,
  • Régi álmokat.
  • A legnagyobb, kit
  • Magyar rög adott,
  • Kinek a legszebb
  • Dallam adatott,
  • Arany járt árván
  • E tájon szegény,
  • Bús magyar sorsa
  • Zord kikeletén.
  • S ahogy méláztam
  • Nyomát kutatón,
  • Ímé fölbukkant
  • Egy vízimalom.
  • Vízimalomról
  • Õ is énekelt
  • A tölgyek alatt,
  • Mikor este lett...
  • Suhan az idõ,
  • Vár ránk egy halom,
  • Forog-e még Iza partján
  • A vízimalom?

 

 

  • A régi víz felett

 

  • A tele hold, az õsi tele hold
  • Áll fönn az égen, mint nyájas herold,
  • Áll mosolyogva vén Tiszánk felett,
  • Mint visszatérõ tavasz-izenet.
  • A vén Tiszán át húznak madarak,
  • Mint egykoron nyilak a nap alatt,
  • Kelet felõl Nyugatra mennek õk
  • És õk is boldog tavasz-hirdetõk.
  • S a parton állok, mint a jegenyék,
  • Öreg fa én, ki negyven éve, rég,
  • Kinõtt e földbõl s vész és gyász felett
  • Fiatal nedvvel tavaszt hirdetett!

 

 

  • Testamentom

 

  • Szeretnék néha visszajönni még,
  • Ha innen majd a föld alá megyek,
  • Feledni nem könnyû a föld izét,
  • A csillagot fönn és a felleget.
  • Feledni oly nehéz, hogy volt hazánk,
  • Könnyek vizét és a Tisza vizét,
  • Költõk dalát és esték bánatát:
  • Szeretnék néha visszajönni még.
  • Ó, én senkit se háborítanék,
  • Szelíd kísértet volnék én nagyon,
  • Csak megnézném, hogy kék-e még az ég
  • És van-e még magyar dal Váradon?
  • Csak meghallgatnám, sír-e a szegény,
  • Világ árváját sorsa veri még?
  • Van-e még könny a nefelejcs szemén?
  • Szeretnék néha visszajönni még!
  • És nézni fájón, Léván, Szigeten,
  • Szakolcán és Makón a hold alatt,
  • Vén hárs alatt az ifjú szerelem
  • Még mindig boldog-e és balgatag?
  • És nézni: édesanya alszik e
  • S álmában megcsókolni a szivét
  • S érezni, most is rám gondol szive:
  • Szeretnék néha visszajönni még!

 

 

  • Alkony a Tisza hídján

 

  • E nagy nyugalmat és csöndes derût
  • Szeretném elvinni, ha megyek,
  • A nap korongja már tengerbe tûnt,
  • De fénye még a felhõkön remeg:
  • E búcsúzó fény éljen boldogan
  • S szelíden a szívemben, ha megyek
  • És minden bánatom oly nyomtalan
  • Suhanjon az éjbe, mint e fellegek!
  • Most, hallga, a ligetben egy madár
  • Dalolni kezd és egy tücsök vele,
  • És vélük énekel a méla táj:
  • Magyar mezõk alkonyi éneke!
  • Ó, így zenéljen emlékem tovább
  • E csöndes rónaságon, ha megyek
  • S mint csillagfény az alkony bíborát,
  • Ragyogja túl e vérzõ életet!

 

 

  • A Tiszánál

 

  • Te még enyém vagy és enyém maradsz.
  • A földemet elvették, de vizem még
  • - Vér és könny úszik benned s annyi emlék -
  • Híven kitartasz, mint a gyász s panasz.
  • Te még enyém vagy és velem haladsz...
  • A házamat elvették, drága társam
  • A búcsúzásban és a bujdosásban,
  • Velem maradsz te és magyar maradsz!
  • Te még enyém vagy és testvér velem.
  • Az emberek oly messze, messze estek.
  • Az emberek ma nem minket keresnek,
  • Mi dúdoljunk s haljunk meg csendesen!

 

 

 

Weblap készítés ingyen

Asztali nézet